5. fejezet

Chester

- Szia Paris.
Azonnal rám nézett karamell színű szemeivel. Habár csak százhatvanöt centi volt, ijesztő tudott lenni, és abban a pillanatban nagyon is az volt.
- Kinyírlak te vadbarom! - felém ugrott, és a mellkasomba bökött. - Elmegyek egy hétre és ez történik, mert te a közelébe vagy! Nem elég, hogy összetör... - elharapta a szó végét, én pedig próbáltam értelmezni, hogy mit akart mondani, de fojtatta. - Vonzod a bajt, és belerángatod Summert is, csak mert ő imád téged. Seggfej. Nem tudtál lassabban menni? Nézd meg mit műveltél vele. - a hangja egyre magasabb lett, de senki nem állította le. Én se. Ki kellett magát tombolnia. Ő ilyen volt. - Egy rohadt fasz vagy! Tönkreteszed őt, és nekem végig kell néznem minden egyes rohadt nap. Gyűlöllek! - az utolsó szót egyenesen az arcomba üvöltötte, majd térdre rogyott, és zokogni kezdett.
Sose láttam Parist ennyire kiborulni. Heves vérmérsékletű volt, de sose ment el eddig.
- Sajnálom. - ennyit tudtam kinyögni, közbe Brian talpra állította Parst, és egy székre ültette az ölébe.
Minden szempár rám szegeződött, de én azt emésztettem, amiket Paris mondott, majd senkihez se szólva visszamentem Summer kórtermébe. Szerencsére már be lehetett menni. Az állapota stabil bolt, és az orvosok gondolkodtak rajta, hogy néhány nap múlva felébresztik a mesterséges kómából.
Ahogy visszamentem, végignéztem összetört alakján. Mindenhol csövek álltak ki belőle, kötések borították. A belső szervezi sérültek, így tudtam, hogy a takaró és a kórházi köpeny alatt varratok borítják. A lába egy vasszerkezetbe volt rakva, ami összetartotta addig míg a csavarok száz százalékig nem képesek ezt elvégezni.
Amikor belegondoltam abba, hogy mit is jelent ez a sok csavar meg öltés és toldás foldás, elfacsarodott a szívem. Egyhamar nem fog tudni táncolni. Lehet, hogy soha többé. Az orvosok azt mondták, csoda lesz, ha tökéletesen tud járni ismét. Summer élete volt a tánc. Ott adta ki mindazt, ami benne dúlt. Mr és Mrs Stevens ebbe mindig is támogatták, miután örökbe fogadták, tízéves korában. A szülei meghaltak, és nem maradt senkije. Eleinte nem sokat beszélt, de a zenét imádta, és mindig ugrándozott a kertben vagy a házban. Ezt mind onnan tudom, hogy szomszédok voltunk, és Brian már akkor is a legjobb barátom volt, aztán a húga is az lett.
Amikor leültem a műanyag székre, gondolataim újra visszakanyarodtak ahhoz az egy évvel ezelőtti éjszakához. Talán az volt az egyetlen alkalom nagyon régóta, hogy Summer igazán megnyílt nekem, és bepillantást engedett a gondolataiba, csak akkor még nem értettem.


- Nem értem, mit akarsz Summer.
- Tudom. - szomorúan rám mosolygott, és kinyitva az ajtót, visszament a bárba.
Egyenesen Parshoz ment, aki haragosan nézett rám, majd odaadta Summernek a kocsikulcsát. A lány egyenesen az ajtóhoz ment, én pedig utána. Úgy vonzott, mint a mágnes, bőrének az illata még mindig rajtam volt, és képtelen voltam nem utána menni.
Már a kocsijában ült, mire utolértem. Feltéptem a vörös Mustang ajtaját, és bepattantam mellé.
- Húzz innen Benett.
- Nem. Nincs kedvem. - hátra toltam az ülést, és kényelmesen elhelyezkedtem.
- Nekem így is jó. - megrántotta a vállát, és kilőtt a parkolóból.
- Nem kéne vezetned. Sokat ittál.
- Lehet, hogy itt ülsz, de kussolj. Elég volt belőled mára.
Hangosra állította a zenét, a kormányon lévő gombok segítségével, és egyenesen az útra meredt. Előtúrt egy cigit, és meggyújtva hosszat szívott bele. Iszonyatosan szexi volt, és ezt tudta.
Fél órával később a házuknál voltunk, amiben Briannal élt, amióta egyetemre jártunk Chicagoba.
Beállt az udvarra, és kiszállt az autóból. Úgy bevágta az ajtót, hogy az egész kocsi zengett tőle, meg persze a fülem is.
Követtem őt a bejáraton át a házba. Már a nappaliba volt, cipőjét az előszobába lerúgta. Szembefordult velem, és a szemei villogtak a dühtől.
- Oké Ches, miért vagy itt?
- Van egy befejezetlen beszélgetésünk.
- Nem, nincs.
- Dehogynem. - közelebb mentem hozzá. Éreztem rajta a friss málna illatot, és az alkoholét, meg némi cigifüstöt.
- Nincs. Hívjál taxit, kifizetem, és takarodj innen. - csattant fel.
- Nem kell semmit kifizetned, és nem megyek. Mit értettél az alatt, hogy nem vagy elég jó nekem?
- Semmit az ég világon semmit. - megrázta a fejét, és hátat fordított.
A fején át lehúzta a pólóját, amitől láthatóvá vált a hátán lévő tetoválás. Egy hatalmas főnix volt rajta, ami a fél hátát elfoglalta és egészen a feneke tetejéig ért. Haját, amit újra összefogott a klubba, most leengedte.
A szám totál kiszáradt a látványtól, és bizsergett a kezem attól, hogy hozzáérjek.
A póló után a szoknya következett. Lassan lehúzta a cipzárt, és letolta kerek fenekéről. Egyszerűen nem hittem el, hogy ott áll előttem, egy szál bugyiban és melltartóban. Combja két oldalát szintén tetoválások díszítették. Az egyiken egy pár balettcipő, a másokon egy összetört mikrofon volt.
Földbe gyökerezett lábbal álltam. A legszebb nő volt, akit valaha láttam. A dereka keskeny, csípője szélesebb, feneke pedig kerek és feszes. Nem ő volt a világ legvékonyabbja, de egy deka felesleg nem volt rajta, csak éppen ott kerekedett ahol kellett. Amikor szembe fordult velem, cicije lágyan ringott a fekete melltartóban. Pont elfértek volna a tenyerembe a telt halmok.
- Látod? - hangja kizökkentett a bámulásából.
- Nagyon sok mindent látok most Summer. - megnyaltam a számat, mert megint kiszáradt.
- Pont ez az... Ott állsz, miközben én levetkőzöm előtted, és nem csinálsz semmit.
- Mit kéne tennem? - nem tudtam, hogy az alkohol beszél e belőle, vagy ki van éhezve a szexre, vagy miért akar éppen velem szexelni, hiszen addig sose adta jelét ilyesminek. Vagy csak nem vettem észre. Futott át az agyamon, de elhessegettem a gondlatot. Az lehetetlen lett volna. Ha Summer akart valamit, vagy valakit azt megszerezte.
- Semmit. Menj haza. - felszedte a ruháit, és bement velük a fürdőbe. Mire visszatért, még mindig ugyan ott álltam, pedig tudtam, hogy mennem kéne. - Zárd be magad után az ajtót. - felém se nézett, csak felszökdécselt az emeletre, hallottam, ahogy bezárta szobájának az ajtaját.
Kevesebb, mint egy fél perc alatt már én is a szobájában voltam. Háttal állt, épp a melltartóját vette, le, majd a bugyija következett.
Ha addig nem lett volna elég kemény a farkam, akkor teljesen meztelen testétől tuti felállt volna, így csak majdnem szétszakította a sliccemet.
Hátulról megmarkoltam derékig érő haját, és magamhoz húztam.
- Mi ez a műsör? - hangom rekedt volt a szexuális frusztráltságtól.
- Nem műsör. Te jöttél utánam. Én lefeküdni készültem. - Summer hangja amúgy is rekedt és szexi volt, de ha lehet abban a percben ez megsokszorozódott.
- Meztelenül alszol? - kezemet a hasára szorítottam, és magamhoz préseltem.
- Persze te buta. - kuncogott fel. - Így kényelmes.
Felém fordult, haja még mindig a kezembe volt. Kislányosan ártatlanul pillantott fel rám, amitől még szexisebb lett.
- Te nem?
- Mit nem? - bámultam meztelen testét.
- Nem meztelenül alszol?
- De. - újra megnyaltam a szám, ő pedig követte szemével a mozdulatot. - Istenem, kinyírsz. - a hajánál fogva rántottam magam felé a fejét.
Azonnal viszonozta a csókot, és ahogy a sikátorba, bohón tépte az ingem megmaradt gombjait. Farmeremtől is hamar megszabadított, és az alsógatyámmal együtt lehúzta, letérdelt elém, és levette a zoknijaim.
Farkam egyenesen az arcába meredt, ő pedig átkulcsolta apró kezeivel. Már ettől el tudtam volna menni, de visszafogtam magam.
- Azt hiszem tartozom valamivel. - körbenyalta az ajkait, majd egyszerűen közéjük vett. Maga volt a mennyország, ahogy szopott, szívott, nyaldosott. Először lassan, aztán gyorsabban és mohón kényeztetett.
- Summer. - lihegtem a nevét. Alig bírtam a lábamon állni, és éreztem, hogy ha nem hagyja abba elélvezek.
Hirtelen felállt, én pedig sürgetően megcsókoltam, majd felkapva az ágyra dobtam.
- Kibaszott gyönyörű vagy. - végigjárattam a tekintetem az egész testén, majd az arcán állapodtam meg, és mélyen a szemébe néztem. - Nincs visszaút.
- Gondolod visszafordulnék? - széttárta a lábait, és felnyújtotta a kezét. - Gyere.
Merész volt, szexi és kurvás, pont, amit az ember elvár egy nőtől az ágyban. Csak bámultam rá, egész testét felfaltam a tekintetemmel. Olyan rég elképzeltem már, milyen lenne lefektetni őt, és amit csinált, ahogy viselkedett, milyen forró volt és mohó minden képzeletem felülmúlta. Semmi szégyenérzetet nem mutatott amiatt, hogy meztelenül, széttett lábbakkal fekszik előttem, és ez még jobban beindított. Ennek így kellett lennie.
Letérdeltem az ágy elé, és egy mozdulattal lejjebb húztam, hogy feneke pont az ágy szélén legyen.
Hangosan nyögött, amikor nyelvemmel megérintettem, és izgatottan remegett és ficánkolt. Hangol volt, és mocskosul beszélt, biztatott szavakban, majd a hajamba markolva tolta magához közelebb a fejem.
- Dugj meg! - felrántotta a fejem, és húzni kezdett magához, mígnem a lábai között voltam.
Óvszert vett elő a fiókjából, és gyors mozdulattal kicsomagolta, majd felhúzta rám.
Lassan hatoltam belé, mindketten felnyögtünk az élvezettől. Kínzóan forró volt, és szűk, szinte égetett, és ez volt minden amire vágytam.
- Gyorsabban. - lihegte, én pedig engedelmeskedtem. Nem bírtam volna sokáig, ha nem tartunk apró pihenőket, amikor felfaltuk egymást, majd újrakezdtük az egészet. Eltolt magától, felmászott a rácsos ágy tetejéhez, majd négykézlábra állva a fenekét tolta felém.
Tudtam, hogy elvesztem. Soha ilyen szexuális élményem nem volt. Annyira tökéletes volt Summer, minden tekintetben, a káromkodástól, a durva részletekig, aztán a pózválasztása...
Ördögien mosolygott rám a válla felett.
- Gyere nagyfiú. - megriszálta kerek popóját, azonnal felmásztam hozzá, keményen megszorítottam a derekát és belé csapódtam.
Az orgazmusunk olyan elsöprő volt, amilyet még nem éltem át. Mintha soha előtte nem élveztem volna el. Az ágyra rogyva lihegtünk egymás mellett. Vörös haja ezer felé állt, beterített minket amikor a vállamra feküdt.
- Imádom a hajad. - játszottam szórakozottan egy tincsével, és gyengéd puszit nyomtam a feje búbjára.
Éreztem, ahogy a bőrömbe mosolyog, és lenézve is azt láttam, hogy ragyog az arca. Sose láttam rajta ilyen boldogságot. Azon gondolkoztam, hogy mindig ilyen e szex után, vagy vajon ez csak nekem szól, de nem kérdeztem meg.
- Köszi. - vigyorgott még szélesebben, és a szempillái alól nézett rám.
- A szemed is imádom. Hihetetlen különleges. - lassan csókoltam meg, és valami mélyen benne zsongani kezdett a szokásosnál is jobban, ha a közelembe volt.
- Én a tied imádom. - végigsimított az arcomon, és finoman megharapta az állam.
Valahonnan kintről ajtócsapódás hallatszott, én pedig megmerevedtem. A valóság visszakúszott az agyamba, és rájöttem, mit tettem.
Megdugtam a legjobb barátom húgát, ráadásul az bármelyik pillanatban hazaérhet.
- Elrontod igaz? - hervadt le a mosoly az arcáról.
- Mit?
- Ezt itt. - mutatott rá és rám. Majd ugyan olyan keserűen akár a B52nél felkacagott. - Brian nem jön ma haza, ne szarj be.
- Honnan tudod?
- Hazaviszi Parst. Ilyenkor sose jön haza. Ők... - nem fejezte be a mondatot.
- Azt csinálják, amit mi?
Bólintott, aztán elfordult tőlem, és befészkelte magát a takarója alá.
- Nem kell maradnod éjszakára. Tudom, hogy nem szoktál. - mondta, utalva azokra a csajokra akiket megdöntöttem, és otthagytam. Az volt a baj, hogy ő nem csak egy csaj volt. Ez volt a kibaszott nagy probléma.
- És ha akarok? - engem is meglepett a kérdésem.
- Akkor bújj be a takaró alá, és ölelj át, hátha valami jó sül ki belőle. - felém fordította az arcát, és újra ott volt a tűz a szemébe.
Tettem amit mondott, átfogtam apró testét. Szinte teljesen eltűnt a ölelésembe, olyan aprócska volt. Eszembe jutott, mit műveltünk az előbb, és hogy akkor egyáltalán nem féltem tőle, hogy összetöröm. Tökéletesen illett a hajlataimba, és ez olyan rohadt jó volt. Kicsi ujjait az enyémekbe fűzte, aztán még jobban meztelen testemhez fészkelte magát. Azonnal reagáltam rá, a vérem újra felforrt, és ismétlést követelt minden porcikám.
Nagyon jó sült ki a takaró alá bújásból, csak a másnap reggel volt szar...

Újra a kórterembe ültem, és Summert figyeltem. A gondolataim folyamatosan elkalandoztak, amikor csak néztem, ahogy gyógyul. Alig vártam, hogy felébredjen, és felemás szemébe nézzek. Hiányzott, ahogy fintorog rám, és ahogy sérteget. Mindene hiányzott, és féltem, hogy soha többé nem látom ébren.
Kezembe fogtam az övét, pont úgy, ahogy az ajtóba, és gyengéden simogattam. Túl hidegek voltak az ujjai, és próbáltam felmelegíteni őket. Megpusziltam a kezét, a homlokát, majd gyengéden a száját.
- Ébredj fel kislány. - suttogtam. - Szükségem van rád, mindig is szükségem volt...