4. fejezet

Summer

Ki akartam nyitni a szeme. Erőt gyűjtöttem, és ki akartam nyitni, de nem ment. Kényelmes volt a sötétbe feküdni, és csak lebegni. Mikor erre rájöttem, feladtam a próbálkozást, és lebegtem tovább.

Chester

Egy évvel korábban

Mire megérkeztem a B52be már javában ment a buli. Brian előbb ért oda mint én, de azonnal kiszúrtam a tömegen keresztül. Eltéveszthetetlen volt hatalmas termetével, de szerencsére én se voltam éppen kis darab és hamar odavergődtem magam.
- Csá haver. - ütögettem meg a vállát, mire ő pacsira nyújtotta a kezét.
- Véééégre. - bűzlött a piától mikor kinyitotta a száját. - Gyere igyunk valamit.
A bár felé terelt, mögöttünk az éppen aktuális csaja billegette magát, a barátnője pedig hamar az én oldalamhoz tapadt. Csinos vörös hajú csaj volt, kicsit emlékeztetett is valakire, akire nagyon nem akartam emlékezni, de alaposan megnézve Torit (kiderült, hogy így hívják), már egyáltalán nem találtam hasonlóságot közte, és egy bizonyos vöröske között. Tori magas volt, majdnem száznyolcvan centi, és szolibarna bőre volt, ami ugyan nem a kedvencem, de egy dugást megért a csaj, és pont ez volt a célom.
- Valahol itt van Summer is. - vigyorgott Brian, én pedig egy pillanatra megmerevedtem. - Figyelj rá haver, mert én már nem nagyon tudok. Mostanság teljesen meg van vadulva. Majd nézd meg, hogy öltözött fel.
Mintha csak hívtuk volna, Summer megjelent Brian mellett, vörös haja kontyba volt fogva, ami kiemelte csodás arcát. Kétszínű szemeit vastagok feketével festette, ajka pedig vörösre volt kenve. Végignéztem a ruháján, vagy lehet, hogy túlzás volt ruhának nevezni azt az apró fekete szoknyát és pólót. A pólója méregzöld volt, amitől még jobban világított hófehér bőre és jobb szemének zöldje. Magassarkúja a felsőjéhez passzolt, kezében apró fekete táskát szorongatott.
- Két tequilát. - intett a pincérnek, és megvillantotta hamis személyiét, és csábos mosolyát.
A srác a pult mögött majdnem elolvadt, nekem pedig kedvem lett volna átrángatni, és szétverni a fejét, amiért így csorgatja a nyálát. Szerencsére nem tettem.
- Egy nem lenne elég? - néztem rá mosolyogva.
- Nem. - vetett rám egy fagyos pillantást.
- Hol van már a piaaaa? - sikította Paris, Summer legjobb barátnője, amikor a táncparkettről odaesett hozzánk, totál izzadtan. - Ááááh, sziasztok fiúk. - puszit nyomott Brian arcára, nekem pedig intett egy aprót.
Sosem kedvelt a csaj, de nem tudtam megmagyarázni, miért.
- Áhh, Pars. - húzta magához Brian, aki nyilvánvalóan oda volt érte, amit persze csak Paris nem vett észre. Átkarolta a derekát, és már majdnem az ölébe ültette.
- Nagyfiú. - Paris hozzá bújt, átkarolta a vállát, majd el is engedte amikor megérkezett a rendelés.
A lányok gyorsan lehúzták a piájukat, majd rendeltek még egy kört, bár az valami ragacsos rózsaszín pia volt. Paris egy húzásra megitta, majd Summer is követte a példáját.
- Ideje táncolni. Jössz Brian? - kérdezte Pars a haveromat, majd válaszra sem várva a mögötte ácsorgó csajra nézett szúrós pillantással. - Húzz el kislány.
Felrángtatta Briant a székéről, és már a táncparketten is voltak, és egymást taperolták mindenhol.
- Fújj. - fordította el Summer a fejét, és leült a mellettem lévő székre.
Évek óta nem voltunk ilyen közel egymáshoz, és ez már önmagában eléggé feszélyezetté tette a hangulatot.
- Dupla whiskeyt jéggel és egy olyan rózsaszín valamit kérek. - bár már ittam mielőtt a klubbhoz taxiztam volna, nem éreztem úgy, hogy elég részeg lennék. - Inkább három duplát. - a pincér biccentett, és még mindig Summert méregette.
Egymás után döntöttem le a piámat, kellően homályos volt végre az agyam.
A pultos Summernek duruzsolt, aki feltűnően flörtölt vele, nekem pedig felment a pumpám.
- Vedd le róla a szemed haver, vagy segítek megtenni. - förmedtem rá, és éreztem, hogy kőkemények a vonásaim.
- Ne is figyelj rá. - mosolygott Summer, és megérintette a karját.
- Gyere táncoljunk. - felrángattam a helyéről, és húztam a parkett felé.
- Nem akarok veled táncolni! - rángatta a karját, de nem engedtem el.
A zene pont a megfelelő volt a fenékrázós és tapizós tánchoz, úgyhogy magam felé fordítottam Summert, lábamat betoltam a két lába közé, átkaroltam vékony derekát, másik kezemet pedig a fenekére tettem. Pia nélkül tuti sose tettem volna meg, de most éreztem magamba a bátorságot. Egy pillanatra megmerevedett, aztán a szemembe nézve elkezdett a zene ritmusára riszálni. Fenekét jobban a tenyerembe nyomta, karját a nyakam köré fonta, a másik kezével a fejemet fogta hátulról. Mélyen a szemébe néztem, majd le a szájára, melle tökéletes ívére. Kiszáradt a szám, de táncoltam vele tovább, ő pedig felnyújtózott, és megcsókolta a nyakam.
Mindenem libabőrös lett tőle, erősen megmarkoltam a fenekét. Hirtelen megfordult, popsiját a nadrágomnak nyomta, és ahogy gyorsult a zene, ő is gyorsabban tekerte a csípőjét. Megőrjített az érzés. A farkam a nadrágnak feszült, úgy, mint két évvel korábban, csak az érzés még erősebb lett, amit a közelébe éreztem. Hátradöntötte a fejét a mellkasomnak, én pedig lehajoltam, és ahogy ő az előbb, megcsókoltam a nyakát. Tudtam, hogy sokat ittunk, és valószínűleg megbánom azt is, hogy hozzáértem, de abban a pillanatban nem érdekelt.
Megfogta a kezem, és a bár hátsó ajtajához vezetett, majd kilépve egy szűk, koromsötét utcába jutottunk.
Újra felém fordult, szemében vihar dúlt. Láttam, mikor döntötte el, hogy meg fog csókolni, és meg is tette. Durván neki esett a számnak, én pedig a hajába markolva viszonoztam. Soha életembe nem éreztem olyat, mint akkor. Az egész bensőm felrobbant a vágytól. Kőkemény voltam egy fél pillanat alatt. Summer hátát a falnak nyomtam, lábát felhúztam a derekamhoz. Vékony bugyija és az én farmerem választott minket csak el, de ez nem gátolt meg abban, hogy folyamatosan dörzsöljem magam hozzá.
Lihegett, ahogy a nyakát csókoltam, majd a melle következett. Amikor kicsit haraptam a bőrén, és a melltartóját elhúzva izgatni kezdtem a bimbóját reszelős hangon duruzsolni kezdett a fülembe, mocskos dolgokat. Nőt még ilyen izgatóan nem hallottam beszélni, pláne nem őt, éreztem, hogy nem sokáig tudom magam visszatartani attól, hogy ott helyben bele ne temetkezzek.
Apró kezei elkezdték az ingem gombolni, amikor pedig nem boldogult vele, széttépte az egészet a fenébe.
- Úristen! - szakadt ki belőle, ahogy végignézett rajtam. - Jobb vagy, mint a képzeletemben.
Hihetetlen, de még ekkor se tértem magamhoz. Az éhségem, hogy magamévá tegyem csak még durvább lett. kettőnk közé csúsztattam az ujjaim, ahol ő már teljesen nedves volt. Simán beledugtam két ujjaim, és izgatni kezdtem. Tudtam, melyik pillanatban élvezett el, nem kellettek hozzá a sikolyai, amiket a számmal fojtottam el.
- Ne várakoztass Chester. Kérlek! - könyörgően nézett a szemeimbe, de nekem addigra kitisztult valamelyest az agyam. Az alkohol mámora elmúlt attól, hogy őt a kezembe tarthattam, és feltűnt, hogy most nem valamelyik szaftos álmomba vagyok, hanem ez a valóság, és egy falnak döntve valami undorító sikátorba majdnem megbasztam.
- Basszameg! - letettem a lábát, és elléptem tőle. - Nem! Ez nem lehet. - ingattam a fejem, becsuktam a szemem majd kinyitottam, hátha az egész meg se történt, de ő még mindig ott állt, és ugyan az a kifejezés ült az arcán, mint amikor a fellépése után letettem az ölemből.
Szemeit ellepték a könnyek, én pedig utána kaptam, de ő nem engedte. Teljes erejéből pofon vágott, majd döbbenten meredtünk egymásra.
- Baszódj meg! - ordította, és közbe sírt.
Ő is megbánta. Ez volt az első gondolatom.
- Sajnálom Summer. Elvesztettem a fejem, sokat ittam. Különben sose tettem volna... - egy pillanatra elhallgattam, és magunk közé mutattam. - ezt veled.
- Azt hiszed az a baj, amit tettünk? Hogy azért akadtam ki? - nevetni kezdett, de nem volt jókedvű. Inkább keserű és megtört volt. Ruháját kezdte igazgatni. - Nagyobb balfasz vagy, mint gondoltam. - a fejét ingatta, majd a szemembe fúrta a pillantását. - Az a kurva nagy baj te segg, hogy nem történt meg! Hogy lehetsz ekkora hülye, ha amúgy okos vagy? Nem vagyok neked elég jó, hogy lefeküdj velem? - szinte már kiabált, de mégsem egészen. Amúgy is rekedt hangja, csak még inkább az volt a sok érzelemtől. - Sose voltam elég jó. Bezzeg a barátnőim, a csoporttársaim, a te csoporttársaid mind jók voltak. De ÉN... - mutatott végig magán. - én sose.
- Mi? Mi van? - nem értettem, miről beszélek. Még, hogy nem elég jó? Ő volt a legdögösebb nő, akit valaha láttam, de nem akartam csak úgy megdönteni, majd tovább lépni. Ő olyan volt, mintha a húgom lenne. Áhh, nem ez faszság. Sose volt olyan, mint a húgom, mert akkor nem lett volna ennyi mocskos gondolatom, amikor ránéztem tökéletes testére. Viszont a legjobb barátom húga volt, és ez volt a legnagyobb baj vele.
- Hagyjuk. - megfordult, és vissza akart menni a klubba, de megfogtam a karját, és nem engedtem. - Engedj el a kurva életbe, vagy sikítok.
- Tedd meg, leszarom! Mi a fasztól vagy így bepöccenve? Már két éve ilyen kezelhetetlen vagy. Elég ebből Summer! - megráztam egy picit a két vállánál fogva, majd elengedtem. Láttam, hogy megint lendíti a kezét egy újabb pofonra, de lefogtam, mielőtt megtehette volna. - Még egy pofon, és el foglak fenekelni. - kicsúszott a számon mielőtt felfoghattam volna, mit mondok.
- Úgyse teszed meg. Arra sem vagyok jó neked. - lelógatta a fejét, és egyszeriben olyan volt, mint egy elveszett kislány.
Éreztem, hogy valamilyen módon ezt én tettem vele, de nem értettem, hogy. Gyerek korunk óta ismertük egymást, és a legjobb barátok voltunk, de mikor lányokkal kezdtem foglalkozni, ez teljesen megváltozott. Aztán neki is lett pasija, és valahogy semmi se volt olyan, mint régen...


Hangok riasztottak fel az ábrándozásból.
Summer ágya mellett ültem. Majdnem két nap telt el a baleset óta, azóta el se mozdultam szinte a kórházból, kivéve egy alkalmat, amikor haza mentem átöltözni.
- Hol a fenébe van? - hallatszott Pars hangos suttogása.
- Nem mehetsz be édes. Várd meg itt kint. - mondta Brian, aki alig szólt hozzám az utóbbi két napba, bár én mindent elmeséltem neki, ami a balesettel kapcsolatos. Meg kellett vele osztanom, és bár nem akart haragudni, tudtam, hogy részben engem okol, bár örült, hogy a húgát nem erőszakolta meg egy vadbarom. Tudtam, hogy még számolni fogunk Petetel, de egyenlőre ez el lett napolva.
Engem várt kint Pars, úgyhogy lassan felálltam, és átsétáltam a várószobába, ahol mindenki üldögélt és várt, már két napja. Szembe néztem az elkerülhetetlennel, és köszöntem a lánynak.